14. rész

Teljesen le, blokkoltam. Nem értettem mi van. Ráadásul jöttek a fájások is...
Csak arra tudtam gondolni, hogy mi van, ha meghalt. De akkor a doktor adott nyugtatót. Megszültem. De nem tudtam meg hogy lányom vagy fiam lett-e mert a nyugtatótól elaludtam hirtelen.
Amikor felébredtem nem hittem a szememnek. Ez Nick. Ott ült mellettem. Boldog volt.
-         Te nem haltál meg? - kérdeztem. De alig volt nyitva a szemem.
-         Ezek szerint nem. - viccelődött. Ilyenkor le tudtam volna lőni.
-         De mi történt? - kérdeztem.
-         Nem az én gépem zuhant le. - mondta.
-         De akkor mi történt? - nem értettem.
-         Megszakadt a kapcsolat nem tudom miért. És ezért gondolták. De azt hiszem még élek. Vagy nem?
-         De. - megölelte. - és a gyerek?
Akkor a nővérke meghozta a gyerekEKET. Úr isten! 3 gyerek.
-         Na mi lesz a név?  - Nick egyfolytában mosolygott.
Eldöntöttük. Az első kisfiú volt. A neve: Nickholas.
A második is kisfiú volt. A neve: Joseph.
A harmadik kislány lett. A neve: Petra lett. Ehhez a névhez ragaszkodtam.
-         Most hogy különböztetjük meg őket? - kérdezte Nick.
-         A kislányt egyszerű. De a fiúk... - mondtam. - megvan! A fiúknak legyen egy színű ruhájuk. Majd mindig olyat veszünk nekik.
-         Oké. - mondta Nick. - De kinek mi? Ahhoz ragaszkodok, hogy Nicknek indigókék legyen.
-         Ne! Inkább kék. - mondtam. Azt nehéz beszerezni.
-         Oké. - beleegyezett. - És Joe-nak?
-         Piros. - kiböktem.
-         Vitatkozhatok? - kérdezte.
-         NEM! Én szültem. - makacskodtam.
-         Akkor én mindenre bólogassak? - kérdezte.
-         IGEN! - válaszoltam.
Hazaérkeztünk.
-         Te Nick! Egy másik kérdés. Ki lesz a keresztszülő?
-         Hát én nem tudom.
-         Legyen Dalma. - 13 éves korunkban megbeszéltük, hogy mi leszünk a keresztszülők egymás gyermekeinek.
-         Oké! És keresztapa? - Na, ezt nem beszéltük meg...
-         Nem tudom... Ki legyen? - Akkor bejött Dalma.
-         Mi a gond? - kérdezte Dalma.
Elmondtuk neki a helyzetet. És volt egy ötlete.
5 hónap múlva elmentünk a keresztelőre.
Nicknek a keresztszülei: A nővérem Anita lett és a férje.
Josephnek: A másik nővérem Rena lett és a barátja.
Petrának: Frankie és Fanni (Dalma húga lett)
-         Biztos nem haragszol, hogy nem te lettél az egyiknek? - kérdeztem Dalmától.
-         Dehogy! - mondta. - hisz én ajánlottam!
-         Akkor jó. Amúgy készülj, hogy legközelebb te leszel. Nem is olyan sokára. - mondtam neki.
-         Remélem is. Hogyhogy nem is olyan sokára? - kérdezte és közelebb lépett.
-         Ne mond el senkinek, de megint terhes vagyok...