4. rész

(Nick mondja)
-          Azta! Ez szép! Akkor decemberbe nem csak én nősülök hanem te is? Anyunak tetszene! - mondta Kevin szerintem gúnyolódva.
-          Ha-ha-ha kacag a májam! - most kicsit furcsa volt a szitu.
-          Mért? - kérdezte.
-          Mert 13 éves! És 13 évesen nem lehet házasodni! Hol van most az agyad? Danielle szekrényébe? - a végére nevettem.
-          Hé! 13? mostmár kislányok jönnek be? Ejnye! - Kevin mostmár nagyon idegesített!
-          Szent isten... - mást nem tudtam kinyögni.
-          Tudtam hogy vallásos vagy! De ennyire? Na jó! Templomab találkozunk! Bár ha lehet elöbb mtasd be! Már ha szegény kislány nem menekül el a gonosz Mr. Presidentünk elől! Helló nagyfőnök! - Na most majdnem megfolytottam.
Kevin kiment. Tudtam azért ilyen dilis szép szóval mert izgul az esküvő miatt.  De ugyanakkor valamit rejtegetett a szavai mögött. Sehogy se jöttem rá. Fél óra múlva azon kaptam magam hogy csak gondolkozok! Ekkor bejött Frankie.
-          Hallom szakítottál Selenával! Király! Akkor rendezel vele egy randit nekem? - kérdezte.
-          ??? Mi??? 9 vagy öcsi! - röhögtem.
-          És? Te meg 18 és egy 13 éves kicsaj a csajod! - mondta nagy büszkén.
-          Nem a csajom!!! Még... -  fakadtam ki. De amikor a „MÉG"-nél tartottam Frankie már kint volt a szobámból.
A gondolataimban csak az a lány volt! Már kíváncsi voltam rá! Felmentem MSN-re! De nem volt fent! Ránéztem az órámra. 16:00 volt! Hogy is lenne? Náluk épp délután 13:00 van! Biztos ebédel! Hupsz! Egy gondolat törte meg a gondolataimat! Mi van ha van barátja? Esélyem... semmi... Remek! „Bárcsak itt lenne!!!" És mint ha csak varázsütésre mondtam volna... Megjött... Rákattintottam. Írni készültem de akkor:
-          Nick! Gyere indulunk a J.O.N.A.S. forgatására! Igyekezz! Már csak rád várunk! Meg Joe hajára!!! - mondta apa.
Szomorúan de kiléptem...
(Cintiéknél, Cinti beszél)
-          Dalma! Semmi esélyem az ég világon! Most is! Meglátta hogy feljövök és elment! Miattam ment! - kissé hiztiztem.
-          Miattad? Hagyd már! Dehogy miattad! Biztos régóta itt volt! És most megy! - Dalma próbált nyugtatni.
-          Igen? Kb. 10 perce voltam itt! Elmentem hogy beengedjelek! kikapcsoltam hogy anya meg ne lássa ha ír valaki! Ittunk! De akkor még nem volt itt... - ültem az ágyamra szomorúan. Mivel eddig Dalma elött járkáltam.
-          Biztos... - kezdte.
-          Igen? - én.
-          Most nem tudok semmit! De biztos dolga volt! - mondta.
-          Ja... Biztos... - de ezzel nem lettem jobban...

(Jonas fotózás, Joe beszél)
-          Te hallod Joe! Ma jó napod van! - mondta széles vigyorral a képén Nick. ( Nick a kanapén ült én elötte álltam)
-          Merthogy? - kérdeztem értetlenül.
-          Nézz hátra. - mondta Kevin aki egy padon volt és a cipőfüzőét kötötte be.
Hátranéztem. Hoppá! Végem... Ez Demi...
-          Sziasztok. - köszönt Demi.
-          Helló! - mondta Kevin és Nick. Bár Nick bambán mivel evett! És ha Nick eszik... Csak bamba... De most én voltam talán a legbambább.
-          Joe! Itt van Demi! Tudod ha látsz egy ismerőst annak szokás köszönni. - mondta Nick.
-          Nemmondod komolyan? - kérdeztem elég furcsa arccal. -  Szia Demi.
-          Helló neked is.  Csak azért jöttünk mert nekem kell közölnöm a hírt! Készek vagytok? - Demi
-          MOND MÁR! - mondtuk mert nagyon kiváncsiak voltunk! Kívéve Nick mert ő ezek szerint mindent tud.
-          EGYÜTT MEGYÜNK TURNÉRA!!! - Demi
-          Jajj ne! - mondta Kevin.
-          Miaz? -kérdeztem meglepetten! De bellül Totál belelkesedtem!
-          Ti ketten? Eggyüt? Akkor csak vita lesz! - röhögött Kevin. Erre Nick is felkapta a fejét és röhögtek!
-          Demi! beszélnünk kell! - mondtam.
-          Oké. De ne most mert beszélnem kell a... - de nem engedtem hogy végig mondja! Mert tudtam hogy „nem ér rá" és ha elmegy, inába száll a bátorságom! Elhúztam egy sarokba és kimondtam:
-          Demi! Szeretlek!!!