9. rész

Teljesen... Nem ismerek erre jó szót. Az hogy vele mennyek...Minden álmom. De anyu, apu, Laura, Anita? A másik nővérem Rena az nem érdekelt. Mindig csak szekáltuk egymást. De ez tök más volt.
-          Hát... Nem tudom. És a szüleim? - kérdeztem.
-          Velem leszel egy hónapot. És ha minden oké, akkor ideköltözetjük a szüleidet. - mondta Nick.
Költözés? Már költözzek is? De jó. Anyunak nem tetszene. Apunak viszont biztos.
-          Költözzek hozzád? - kérdeztem.
-          Igen! Kérlek. Holnap hazaviszünk a magángéppel magyarországra. Ott összeszeded a cuccaidat. Beszélsz anyukádékkal. És indulunk. Oké? - kérdezte. Őgy nézet, hogy nem mondhattam mást...
-          Oké! -  kimondtam. Ajjaj. Nekem annyi. Ha már attól berezelek, hogy Anita egyedül enged el egy koncertre... Húúha. És akkor eszembe jutott...
-          Nick! Ugye külön szobám lesz? - kérdeztem mosolyogva.
-          Persze. - Nick majd meg szakadt a röhögéstől.
-          Mennem kell. Majd akkor holnap beszélünk. - Felálltam. Menni készültem. De akkor... megcsókolt...
-          Mostmár jó éjszakát. - mondta fülig érő szájjal.
-          Neked is... - mondtam.
És elmentem.
Este nem tudtam aludni. Költözés? Csók? Mi van itt? Anyu engem megöl. Időm se lesz még pakolni se.
Reggel Anitának mindent elmeséltem. Olyat mondott amit eggyáltlán nem voltam volna.
        -  De ugye majd meglátogatsz Kanadába? Úgy is közel leszünk. - mondta.
-          Ez komoly? - kérdeztem tátott szájjal.
-          Menny már! Szerelmes vagy! Siess vár Nicholas! - Adott egy puszit és segített pakolni.
-          Anita! Anyu mit fog szólni? - kérdeztem.
-          Nem tudom. Én kijártam az iskolát, amikor eljöttem. - mondta. - Bár te csak nyári szünetre mész.
-          Ja! azt nem is mondtam! Nick már a költözésemet tervezi. - mondtam.
Anita erre úgy nevetett, hogy egy ruhadarabot az arca elé tette és lehuppant az ágyra.
-          Ne nevess. Végem van. - mondtam, de én is elkezdtem nevetni.
Nem sokkal később megjött Nick.
-          Indulhatunk? - kérdezte. De az a mosoly mindig ott virított az arcén. erre lehet „nem"-et mondani? Nem!
-          Persze.
Elindultunk. Felszálltunk a a repülőgépre.
Én Nick mellett ültem. Mögöttünk Kevin és Denise. Mögöttük pedig Joe és Mr. Jonas.
Joe biztos fáradt volt. Mert aludt. Azt is onnan tudtuk, hogy az egész repülőn a horkolását hallottuk.
Este megérkeztünk.
Nick velem jött haza. Bár nem tudom minek. Így talán még nehezebb.
-          Minek is jössz velem? - kérdeztem Nicktől.
-          Hogy anyád ne higgye hogy egy tetovált iszákos paraszt vagyok. - mondta Nick.
Na most én szakadtam a röhögéstől.
Megálltunk a ház elött. Bementünk a kapun. Oké. Hajrá.
Anya a konyhába volt apával.
-          Sziasztok. - mondtam.
-          Szia... - mondták.  - ...sztok. Hát te ki vagy?
-          Anya apa ő Nick Jonas. A barátom.
Leültünk négyen beszélgetni. Apu totál el volt Nickkel. Mindig találtak közös témát. Anya csak engem nézett végig. De akkor kiböktem.
-          Anya, Apa! Los Agnelesbe megyek Nickkel!