54. rész (néhány év leírása)

 Pár év múlva...
A gyerekek már felnőttek.
Cinti és Nick Paullal, Adammal, Demetriával és Dorottyával éltek Londonban. Cinti 36 éves, Nick 41 éves, a 4 gyerek pedig 16 éves.
Nicholas, Jopesh és Petra 18 évesek. Petra énekes-táncos-, bemondónő lett.  Nicholas és Jospeh más pályát választottak. Ők egy cégnél dolgoztak. Nick már szinte főnök volt.
Denise 17 éves. Ő mindig utazgat a nagyszüleivel. Szinte csak ünnepekre jön haza.

Kevin és Denielle 45 évesek. A két fiúk David és Peter mar 18 évesek. Na igen... Ők is össze vissza utazgatnak. Kevinék is Londonban élnek, ráadásul Nickék háza mellett.

Demi és Joe 43 évesek. Ők szintén Londonba éltek. Nickékkel szemben.
Lányuk Cynthia 17 éves, és egy híres bentlakásos iskolába él. Krisztián és Victoria (16 évesek), itt éltek Joeékkal. Eléggé el lettek kényeztetve.

(Nick és Cinti gyerekei:
- Paul - Dorottya: ők rendes gyerekek, és még tanulni is szeretnek.
- Adam - Demetria: Ők eléggé bajkeverők voltak.

Joe és Demi gyerekei:
- Krisztián és Victoria: Szintén nagy bajkeverők...)

(Demetria mondja)
- Adam! Nem jössz elmenni valahova? Nagyon unatkozok. - mondtam.
- Most? Meleg van. - mondta Adam, aki kint feküdt a medencénél.
- Na ez az! Június 15.-e van. Se suli, se anya. Télleg hova lett? Mostanság tisztára olyan, mint egy parancsnok. - amikor ezt kimondtam, anya megjelent mögöttem. - Apára értettem. - Mondtam védekezés képpen.
- Igen tudom. - mondta anya, de persze nem hitt nekem. - Ha úgy unatkozol, nem akarsz véletlen te mosogatni? Majd Charlie segít.
- Charlie? Ja mint múltkor, 5 tányértól búcsút vettünk. - mondtam. Mérges lettem, mert ilyenkor vagy azt mondta, hogy takarítsak, vagy tanuljak. Inkább takarítok.
Elindultam befelé. De mikor megfordultam nem volt kedvem bemenni.
- Sziasztok! - köszönt Krisztián.
- Szia. - mondtam rögtön.
- Nincs kedved lejönni a parta? - ki se mondta, karon fogtam és elsiettünk.
- Te anya! Félteni kéne? - kérdezte Adam felállva.
- Tud magára vigyázni. - mondta anya. - Ugye?
- Nem. Nem tud. - mondta és megrázta a fejét.
- Ó! Hát... nem lehet megfékezni... - mondta anya majd bement a házba.

(Dorottya mondja)
- Anya mit csinálsz? - kérdeztem anyát.
- Mosogatok. - válaszolta.
- De nem Deminek kéne most? - kérdeztem.
- De. Csakhogy szokása szerint meglépett. - mondta anya.
- Majd én mosogatok. - ajánlottam fel.
- Megtennéd? - kérdezte.
- Meg én. - mondtam. - úgyis csak olvastam.
- Mit olvastál? - kérdezte anyu.
- Egy könyvet. Képzeld egy magyar lány írta. - mondtam. Kicsit meglepett, hogy magyar lány írta.
- És mi a neve? - kérdezte anya. - Miről szól?
- Hát egy lányról, aki beleszeretett egy amerikai sztárba, és összejöttek. Az író neve Fekete Dalma. - mondtam.
Anya nagy szemeket meresztett rám.
- Fekete Dalma? - kérdezte.
- Az. Miért? - kérdeztem. Meglepett, hogy anyát ennyire érdekli egy könyv.
Azt hiszem az eszemet apámtól örököltem...

(Demetria mondja)
A parton voltunk már. Épp ültük a homokba.
- Anyám egy parancsnok lett. Nincs kedvem tanulni. - mondtam.
- Háhh. Mintha az enyémről beszélnél... ugyanaz... - mondta Krisztián.
- Na dejó. Ezek egy magazint olvasnak? - viccelődtem.
- Nem hiszem. Lehet egy magazint olvastak, egy helyen, és egyszerre. - mondta.
- Húú akkor minden újságot el kell dugnunk ugye? - kérdeztem nevetve.
- Micsoda? Meg se vesszük! - nevettünk.
Akkor viszont...

( Adam mondja )
Szokásos napozásomat a kertben, a medence mellett ismételtesen megzavarták, de most nem zavart.
- Héé! Felkelni. Hasadra süt a nap. Szó szerint. - mondta egy hang.
Ránéztem. Victoria állt ott. Gyorsan felpattantam.
- Szia. Na igen. Tudod a fáradság. - mondtam mentegetőzve.
- Ó! Az súllyos egy dolog! - mondta Victoria. Leültünk a napozóágyra és beszélgettünk egy ideig.
Egy kis baj történt velem... Most jöttem rá igazán... Nekem tetszik Victoria... Demetriának pedig Krisztián... de egy kis gond... ők az unokatestvéreink!!!


Victoria:




 
Adam:





Dorottya:

Paul:

Demetria:

Krisztián: