18. rész

(Nick monjda)
-         Tessék? Ugye ezt nem gondolod komolyan? - kiakadtam és felálltam.
-         Dehogynem! Nick! Miért hazudnék? - kérdezte Miley és ő is felállt.
-         Már bocs, de van egy feleségem és három imádnivaló gyerekem. Hogy lehetsz ennyire aljas?
-         Én? Már bocs, de te se ellenkeztél. - Miley.
-         Tudom! Mert akkora barom vagyok MINT TE! - már kiabáltam.
-         Cynthiának nem kell tudnia róla. - Miley.
-         Tessék? Én nem tudok se titkolózni, se hazudni úgy, mint eggyesek. - már nagyon ideges voltam.
-         Hát... Akkor elválsz. A gyerekeknek az anyjuknál van a helyük... így mindent elvesztesz. - mondta Miley és mosolygott. Mekkora aljas nő lett...
-         Igaz. Akkor te se jártasd a szádat! Rendben? - kérdeztem.
-         Oké-oké! Mikor megyünk haza?
-         Ma! Most! Azonnal! - mondtam nagyon dühösen! Mázli hogy nem pakoltam ki...
Lementünk a recepcióshoz.
-         Köszönjük a szobát. Mennyi lesz. -én.
-         Valami baj történt ura? a Kiszolgálás vagy micsoda hogy ilyen hamar mennek. - kérdezte a recepciós.
-         Nem semmi! Csak egy megbeszélésre jöttünk és kész. De köszönjük. Nagyon szép hely. - mondtam kényszervigyorral a képemen.
Elindultunk a repülő felé. Nem volt kedvem, de mégis Mileyval kellett összezárva lennem. Rá se néztem egész végig. De ő végig engem nézett. Nem tudtam, hogy fogok hazudni és titkolózni. Én ezt nem bírom végigcsinálni...
(Cinti mondja)
-         Denise. Már tényleg aggódok. Nick nem hívott, csak amikor leszálltak a repülőről. Tegnap óra nem beszéltünk. Mi lehet? - kérdeztem, de tegnap óta holt ideg voltam.
-         Nyugodj már meg! Ez nem tesz jót se neked se... - de Denise nem fejezte be ugyanis megjött Nick.
-         Csakhogy. - odaszaladtam hozzá. - Hogyhogy hazajöttél?
-         Látszik, mennyire örülsz nekem. - mondta és mosolygott. én meg megöleltem.
-         És mi van a turnéval? - kérdezte Denise.
-         Lemondták. - A dobos is és a gitáros is lebetegedett. Így inkább lemondtuk.
-         Értjük. - mondtam.
Felmentünk a szobába.
-         Már nagyon hiányoztatok. - mondta Nick.
-         Nick! Miért nem hívtál? - kérdeztem.
-         Nem volt időm. Rohangáltam össze vissza. - mondta, de nem nézett rám. Se a gyerekekre. Csak a földet bámulta.
-         Nick! Hazudsz! - rávágtam. Láttam, rajta hogy nincs minden rendbe.
-         Nem hazudok. - és rám nézett.
-         De! ideges vagy! Mi történt veled? - most én is ideges lettem.
-         Jó! Elmondom! De ígérd, meg hogy nem leszel mérges. És mindent megbeszélünk! - Végre rám nézett.
-         Oké! Mi a baj? - és leültünk az ágyra.
-         Cinti! Én... - kezdte.
-         Nick! Te mi? - nagyon ideges lettem, mert csak makogott.
-         Én megcsaltalak...