20. rész

 


(Nick mondja)
Bevittem Cintit a kórházba. Azt se tudtam, hogy terhes! És még én vagyok a szemét! Ő nem mondta el ezt a nagyon fontos hírt. Anya a gyerekekre vigyázott. Ott voltak ők is a kórházba.
-         Jó estét. - mondta az orvos.
-         Jó estét doktorúr. - mondtam. - Hogy van a feleségem?
-         Jól. Csak ideges. Gratulálok! Önnek született 1 kislány. - mondta Doktor Csont.
-         Köszönöm. - megörültem. - És minden rendben volt?
-         Persze! Csak a felesége valami férfiról beszélt. És nem éppen szép szavakat használt. Azt hiszem önt is emlegette.
-         Ó! Értem! Biztos csak nagy idegességében. - legyintettem. - Bemehetek hozzá?
-         Persze! Menyjen csak.
Bementem hozzá.
-         Jobban vagy? - kérdeztem és leültem mellé egy székre.
-         Hát várjál csak! Téged látlak... Szóval... POCSÉKUL!!! - mondta elég mérgesen.
-         Sejtettem. Kislány lett!
-         És csak egy ugye? - kérdezte. Kicsit megijedt.
-         Egy! - én csak mosolyogtam.
Behozták a kicsit.
-         Mi lesz a neve? - kérdeztem.
-         Semmi közöd hozzá! Ahogy a többihez se! - mondta és ölébe vette a kicsit.
-         Sajnálom! Mennyen ki légy szíves. Csak felzaklatja a hölgyet. - mondta a nővér és kimentem.
Kint álltam az ajtó előtt. Anya hazavitte a kicsiket. És megparancsoltam neki hogy senki ne vigye el a kicsit. Ha a gyerekek nálam vannak, akkor Cinti is visszajön. Imádja a gyerekeit, ahogy én is. Akkor nyílt az ajtó. A nővérke kihozta a kislányt. Tisztára olyan volt, mint Cinti.
-         Elnézést. Megmondaná, hogy mi lett a lányom neve? - kérdeztem hátha a nővérke elmondja.
-         Persze.
-         A kislány neve Denise Klara Jonas lett. - mosolygott a nővér.
Nagyon örültem ennek a névnek.
-         Elnézést. Megfoghatom a kislányt? - kérdeztem a nővért.
-         Hát... Lehet, hogy kapni fogok érted, de tessék. - odaadta a kislányomat. Tisztára olyan volt, mint Cinti.
-         Most el kell vinnem a kicsit. De ha szeretné látni, akkor kövessen. Ott mindig láthatja. - mondta a nővér.
Követtem.
1 hét múlva...
Végre haza lehetett vinni a kicsit. De Cintihez azóta nem mertem bemenni. Féltem, hogy ha bemegyek, akkor betörött fejjel jövök ki! És igaza is lett volna.
De most bementem. Épp pakolta a cuccait, amit Selena hozott be neki. Eddig azt se tudtam, hogy ismerik egymást. Hát nem túl sokat foglalkoztam vele. Ez tény. De most már fogok.
-         Szia. - mondtam és bementem hozzá.
-         Helló. - mondta. De nem tűnt mérgesnek.
-         Figyelj, én nagyon sajnálok mindent. - mondtam.
-         Oké! Tudom! Beszélgettem Denisevel. Már értelek. - mondta.
-         És akkor mi lesz? - kérdeztem.
-         Hazamegyek. De...