25. rész

25. rész
(Cinti mondja)
-         Ráadásul mi? - kérdezte Denise.
-         A gépük zuhant le és nem találják őket sehol... - Kevin.
(Joe mondja)
-         Ó De jó! Hol vagyunk. - mondtam őrjöngve és körbe - körbe járva.
-         Nem tudom! Az biztos, hogy egy sziget. De nem tudom, hogy hol is van. - mondta Demi de ő nyugodt volt.
Egy szigeten voltunk. A gépünk pont a partra zuhant. Mi megmenekültünk. De eltűnt a pilóta.
-         És hogyan tovább. - kérdeztem leültem Demi mellé a homokba.
-         Nem tudom. Talán keresnek. De nem biztos. - mosolygott Demi.
-         Te hogy tudsz ilyen nyugodt maradni? Engem szétvet az ideg. - mondtam, de már én is mosolyogtam.
-         Nem tudok komoly lenni. Mert ha rád nézek, csak röhögök. - Demi.
-         köszönöm szépen. - mondtam és néztem a földet.
Már én se bírtam. Hátra dőltem és mosolyogtam.
-         Hol szerzünk kaját? Hol alszunk? - kérdeztem.
-         Majd eszünk gyümölcsöt. És a homokba. - Demi is hátradőlt.
-         Úr isten! És ha jönnek kannibálok? - megijedtem és felültem.
-         Joe! Te kibírhatatlan vagy. - Demi majd meg szakadt a röhögéstől és felült.
-         Ne nevess ki! Én félek! - tényleg megijedtem.
-         Húha! Akkor megesznek. Vagy a tengerbe dobnak. Ki tudja? - Viccelődött Demi.
-         Nagyon meg tudsz nyugtatni! Különben is! Ne ijesztgess! - felálltam.
Bementünk a repülőbe hátha találunk valamit... Akármit...
A ruháink megvoltak. Megtaláltuk a parton a telefonom. De elázott. Használhatatlan volt.
A gépben pedig Demiét. Az övé épségben volt. De nem volt térerő.
-         Nincs térerő. - mondta Demi.
-         Akkor mit tegyünk? - én.
-         Mennyünk fel a hegyre. Hátha ott lesz. - most Demi is komoly lett.
-          Oké. - mondtam.
Elindultunk. Már a felénél lehettünk talán és akkor...
Hirtelen hallottunk magunk mögött lépteket...
-         Demi! Ugye nem kannibálok? - kérdeztem és közelebb bújtam hozzá.
-         Nem tudom... - most ő is megijedt.
Akkor előugrottak a bokrokból...