26. rész

(Joe mondja)
Erre egy nő és egy férfi előugrott a bokorból.
-         Te Demi! Ezek nem tűnnek kannibáloknak. - mondtam és Demi mögött álltam. Ezt csak odasúgtam neki.
-         Te joe! Ezek nem is azok. - mondta Demi.
-         Kik vagytok? - kérdezte a kb. 25 éves nő.
-         Emberek. - Demi.
-         bizony! Nem kannibálok! - mondtam és odaálltam Demi mellé.
-         És mi a nevetek? - kérdezte a férfi, aki szintén 25 lehetett.
-         Demi.
-         Joe.
-         És nektek? - kérdezte Demi.
-         Katy.
-         James.
-         És hogy kerültetek ide? - kérdezte Katy.
-         Lezuhant az a nyanvadék repülő! - őrjöngtem.
-         És ti hogy kerültetek ide? - kérdezte Demi kedvesen.
-         Ugyanúgy, mint ti. De csak mi ketten éltük túl!
-         És kerestek titeket? - kérdezte Demi.
-         Nem tudjuk! - mondta szomorúan James.
-         Ugye itt nincsenek kannibálok? - kérdeztem.
-         Nincsenek! Legalábbis mi nem eszünk meg titeket. - James.
-         Akkor oké!!! - feleltem.
-         Gyertek velünk! - mondta James.
Követtük őket. Megérkeztünk ott volt egy kis kunyhó. Nem tudom, hogy csinálhatták, de nagyon szép lett.
És egyszer csak kijött két kisgyerek. Egy kisfiú és egy kislány.
-         Hát ők? - kérdezte Demi.
-         A gyerekeink. - felelte Katy.
-         Mióta vagytok itt? - kérdeztem.
-         5 éve. - monda James.
Ők elmentek. Demit magam elé fordítottam és azt kérdeztem:
-         Demi! Mi lesz, ha mi is ilyen sokáig itt leszünk? Vagy életünk végéig? Még fésűnk sincs!