27. rész

27.rész
(Demi mondja)
-          Mi lenne? Legalább élünk? - mondtam.
-          De cinikus vagy! Én meghalok itt! - mondta Joe.
-          Dehogy halsz! Túléled!
-          És a hajam?
-          JOSEPH! - most mérges lettem.
Nem is maga miatt, vagy esetleg miattam aggódna! NEM! Ő a haja miatt! Ez remek!
-          De Joe! Minket biztos keresnek! - nyugtattam.
-          Igen! De őket is csak keresték! Vagy inkább itt hagyják a kannibáloknak? - kezdett kiabálni.
-          Joe!!!! Nincsenek is kannibálok! - kiabáltam, hogy megértse.
-          De vannak! - kiabált ő is, de nagyon.
-          És megmondanád, hogy hol? - kérdeztem már higgadtan.
-          Itt! Az álmomban! A képzeletemben! - mondta Joe és pörgött egyet.
-          Joe. - most nevettem és megöleltem.
Megértettem, hogy fél.
Megvan mindene. Király énekes, nagyon jó háza is van. És még soroljam? Mindene! Mindene megvan!
Biztosan nem akarja elveszteni. Nem csodálom. Én sem.
Ráadásul most a család is jó nagy.
Vannak unokaöccsei és húgai.
Az anyja és az apja is rendben vannak. A sógornője gyermeket vár.
És veszítsen el mindent?
Nekem mim van? Semmim!
Talán pont ezért fogom fel ennyire könnyen a dolgokat...
Amikor gondolkoztam hirtelen Joe megjelent mögöttem.
-          Demi beszéljünk! - mondta.
-          Oké! Mi az?  - kérdeztem.
-          Demi! Mivel itt ragadtnuk... máshogy akartam de... hozzámjössz?