(Demi mondja)
Joe csak ledermett. Kb. akkor volt ilyen amikor először kiakadt a haján. -Tessék? Soha nem tűnt még el! - végre észbe kapott.
- Dehogynem! Mindig eltűnik! De ha hívom előjön! Most se kép, se hang! Nincs SEHOL! Joe! Mit tegyünk? - nem bírtam ki kiabálás nélkül.
- Higgagyunk le. - Joe lenyugodott.
Én nem... Nem tudtam hova lett. Itt a legtöbb víz. Ami nem víz az pedig fa, ágak, bokrok, és az állatok. Bármi baja eshetett. Mindig szabad lány volt.
Megállíthatatlan.
Talán ez volt rá a legkjobb szó MEGÁLLÍTHATATLAN.
El se tudtam képzelni hol lehetett. Azaz eltudtam... Csak az nem éppen kellemes hely volt. A víz alatt... Cápa és sok más állat... Növény... Egyre jobban félek...
Soha többé nem engedem el sehova! Csak velem. Első lányom és elhagyom.
Na apám erre mit mondana? Hát nem dicsérne meg.
Nem keresem mert úgy se találom meg. Ha csámborog akkor hazajön.
Ha nem.... Abba bele se gondolok inkább...
Joe teljesen nyugodt volt. Persze, mindig a kislánnyal van. Jól megértik egymást.
Mostanábal egymást fésülik falevéllel. Joe imádja a szépet, jót. A kislány tőle örökölt mindent.
Mindent...Kivéve hogy lány. Talán ezt az eggyet tőlem.
Furcsa zajt hallok a bokrokból. Közelebb lépek. Erre hírtelen...
- Wúúú!!! - Ez Cynthi.
Nem hiszem el! Hol voltál te lány! És miért nem válaszoljál?
- Mert nem hallottalak. - mindig csak mosolygot. Ha valami fájt neki akkor is nevetett.
- Ez nem mentség! Mit csináltál? Hol voltál? - kiabáltam vele.
- A parton voltam. Delfineket néztem. - és most kuncogott.
- Min nevetsz? - kérdeztem most kicsit elmosolyodva.
- Örülök hogy féltessz. És vicces amikor kiabálsz! - nevette.
Megöleltük egymást. De akkor...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!!!!!!!!!!- Joe ORDÍTOTT!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése