37. rész Üdv a családba Charlie!!!

(Cynthi mondja)

Másnap minden rendben volt. Nick nekiállt megcsinálni a ketrecet. Bár nem sok sikerrel mivel öt percenként jött be egy tapaszér. Már szinte mind a tíz ujjára rácsapott a kalapáccsal. Én pedig mindig kinevettem.
Épp teregettem amikor látom, hogy megint elmegy a fürdő szoba előtt, és eléggé ideges. Vagyis ez a 10 ujja.
Nem bírtam ki, megint kinevettem, de már nagyon hangosan. Hirtelen megfordult. Benézett a fürdőszobába. Mérges volt. És éppen az ujját szopogatta. Na tessék! Ez a hüvelykujja.
- Hűha! éppen olyan vagy mint Denise volt egy éve. Ujjszopogatós kislány. - kacagtam.
- Haha! Te ezt csinálod minden este! Figyelek ám! - reagált vissza.
- Én? Szerintem az agyadra mentek a lüktető ujjaid.- egyre jobban nevettem.
- Hazudsz! És nem tehetek róla, hogy ennyire fáj. - panaszolta Nick.
- De! Mert ennyire BÉNA vagy! - hangsúllyoztam a "béna" szavat.
Nick épp ment volna ki, de amikor ezt meghallotta visszafordult.
- Hogy mi vagy? - nevetett.
- BÉNA, ÜGYETLEN! - kiáltottam és mindent eldobtam a kezemből.
Nick odafutott hozzám. Felkapott az ölébe. És becsukta az ajtót....


(Joe mondja)

Nagyon jó volt látni, ahogy Demi egyre jobban van. Már vettünk egy házat. Nickkék melletti. Demi imádta a kislányát, a néha áttévedő Charlie majmot, és na hát persze engem is. Engem ki nem szeret?
Bár id. Cynthi mostanában nem Miley-t hanem engem hív "Tükör-boy"-nak.
Demi kint volt a kertben. Éppen egy széken ült. Azt nézte ahogy Cynthi és a kutyus játszanak.
Boldog volt mostanában. És ezért én is az voltam. Annyira jó lett ez az egész.
Azt hittem vége a családunknak. De nem. 2 hónapja Demi hazajött a kórházból, azóta minden a legnagyobb rendben van.
Visszakapta az összes barátját, és újra énekel. Bár csak itthon, de énekel.
Láttam, hogy hirtelen nagyon elgondolkozott.
Odamentem gyorsan hozzá.
Leültem mellé.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi. - válaszolta mosolyogva. - Csak ez annyira jó.
-Mi?
- Ez! A családom. A házam. És minden amit kaptam. Joe én annyira boldog vagyok! - mondta és megölelt.
- Tudom! Én is. - válaszoltam.
- De most át kell ugranom Cynthiékhez! Nem baj ugye? - kérdezte.
- Dehogy! Menny csak! De azért siess.

(Demi mondja)

Gyorsan átszaladtam Cynthihez, mert egy elég fontos dolgot kellett vele megbeszélnem.
Amikor ajtót nyitott elég furcsa volt. Szinte szárnyalt. Volt pár tippem, hogy mitől, de inkább nem említettem meg... :D
- Beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Persze! Hogyne! Gyere be! - mondta.
Elindultunk a nappali fele, de megálltam. Nem bírtam ki.
- Mit csináltál eddig? - kérdeztem.
- Teregettem. - válaszolta vörösen.
Bólintottam eggyet, majd bementünk a nappaliba. Leültünk.
- Szóval... - mondtam.
- Igen? - kérdezte.

Mentés

- Terhes vagyok! - én.
- Én is! - Cynthi.