36. rész

(Cynthi mondja)

Na most meg se tudtam szólalni. Csak tátott szájjal álltam. Biztos látták rajtam, hogy dühös vagyok, ugyanis a gyerekek gyorsan felmentek a szobába, én csak a majmot néztem. Nick is elindult szép lassan előre.ű

- Nicholas! - kiáltottam rá. - Ez mi???
- Egy majom. - mosolygott.
- Na nem mondod?!?! - nagyon mérges lettem.
- Te kérdezted!
- De, hogy kerül a lakásomba? - kérdeztem
- Ez az én lakásom is! - Nick.
Ez jó érv volt.
De nekem is voltam érveim.
- Igen? És mit csinálsz itthon? - kérdeztem.
- Sokat! - kiabált már ő is.
- Például? - én.
- Itt lakom! - mondta Nick és szétette a kezeit.

Annyira kiabáltunk, hogy a majom befogta a füleit.
Végülis... Aranyos majom volt...
Nick látta rajtam hogy kezdek megenyhülni. Odajött és megölelt. Csak a majmot néztük.

- Hova tesszük? - kérdeztem normális hangon.
- Ketrec? - kérdezte Nick.
- És meg is csinálod? - én.
- Megcsináljam?
- Csináld! Én nem fogom, azt most megmondom. - jelentettem ki.

A gyerekek a lépcsőn hallgatóztak. És hallottam ahogy nagyokat nevetnek.
14 óra...
Ezt nem hittem el... a majom olvas... Most a kutyával játszik...
Pár perc...
Tessék! Most meg egy esernyőt tart a feje fölé! Gyorsan elvettem tőle. De mit keres a lakásba? Legugoltam hozzá és megismerkedtünk.
Nick éppen olvasott az ülőgarnitúrán a nappaliban. A majom pedig mögötte állt.Nick magyarázott neki.

Bementem a nappaliba, egy adag mosott ruhával. Letettem az asztalra.
- Nick! Mi lesz a neve? - kérdeztem.
 Erre persze a gyerekek is lejöttek. Én leültem Nick mellé. A gyerekek pedig a szembe kanapéra. Egy asztal volt csak köztünk amire a majom felugrott.
A gyerekek sok jó, szép nevet mondtak. De Denise semmit. Csak rágta a körmét és bambult. De hirtelen elmosolyodott. És felkiáltotta.
- Charlie!
Ekkor a majom az ölébe ugrott ennek a 6 éves kislánynak.
- Vagyis Charlie. Az jó? - Nick.
- Igen! -kiáltották.
- Üdv Charlie. - mondtam, és erre a majom keze nyújtott.