35. rész

(Joe mondja)

Nem értettem Miért tagadja le Demi, hogy eggyáltalán ismer. Lehet... Jajj neee.

- Demi! Te télleg nem tudod, hogy én ki vagyok? - kérdeztem.

- Nem emlékszek. Sajnálom. - mondta.
Látszott, hogy télleg sajnálja.
- Mesélsz nekem magamról? - kérdezte.

- Persze. - megörültem hogy hallani akarja a "múltját". - Én a férjed vagyok. Ez egy fontos dolog! El ne felejtsd!

- Haha. Azt hiszem talán meg tudnám jegyezni.
Akkor hirtelen befutott a kis Cynthi.
Megölelte Demit. Féltem, hogy Demi majd megijed. De nem így lett. Átölelte.

- Elnézést kijönne velem egy percre? - kérdezte az orvos tőlem.
-Persze. - válaszoltam és kimentem vele.

- Szóval az a helyzet, hogy lehet, hogy soha nem fog emlékezni semmire. Csak arra ami most következik. - mondta.
- És mit tehetnénk akkor? - kérdeztem.
- Csak annyit, hogy mindent elmesél neki, ami csak történt. Ha lehetséges akkor szórol szóra. - mondta az orvos.
- Rendben.

(2 hónap múlva)
(Id. Cynthi mondja)
(Reggelé 9-óra, szombat)

-De nem megyünk sehova gyerekek! Most nem! Mennyetek tanulni. - mondtam a gyerekeknek.
A lányok megértették, de a fiúk...
- Nick, Joe! Tünés fel! - kiáltottam rájuk.
Mérgesen néztek, de felmentek.
Ekkor Nick is megjött.
-Na, hogy van Demi? - kérdeztem rögtön.
- Köszönöm kérdésedet jól vagyok. - válaszolta megsértődve. - És Demi is jobban van. Mostmár mindent tud, de emlékezni így se fog. És a gyerekek?

- Felküldtem őket tanulni. Az állatkerttel nyaggattak egyfolytába. Elég nekem az egy kutya is! - mondtam még mérgesen.
- Miért nem megyünk el? Én is rég voltam. - Nick.
Gyorsan letettem a kezemből a kést. Merthogy az volt nálam.
- Na nem! Nem, nem, és nem. - mondtam egyre mérgesebben.
- Jó jó, és jó. - Nick mindig is gúbyolódott.
Elment valahova, én pedig tovább csináltam az ebédet.

(Vasárnap reggel 9)

- Elmegyünk a gyerekekkel Demihez. - mondta Nick.
Én persze megint főztem...
- Jó! De siessetek!

Elindultak.

2 óra múlva... (11.óra)

Nyílt az ajtó. Megtöröltem a kezem. És a gyerekek szaladtak hozzám.
- Voltunk az állatkertbe!!! - kiáltozták mindannyian.

- Tessék? - kérdeztem és Nickre néztem.
Ő pedig csak vállat vont és mosolygott.
- Nagyon klassz volt! Irtóra! - mondta Joe.
- Igen az volt. - mondták a többiek.
Egyszerre négy gyerektől ezt hallgatni... Nem kispályás...
- Na jó! Mennyetek fel és később meséltek! - mondtam nekik, de már én is mosolyogtam.
- Jó! De előbb nézd meg mit hoztunk haza. - mondta Denise izgatottan. Talán ő volt a leg izgatottab mivel ő volt a legkissebb.
Ránéztem Nick. Már látszott rajta, hogy ijedt volt. És hirtelen előugrodt mögüle egy MAJOM!!!!