34. rész

34. rész
(Demi mondja)
Ezt nem hiszem el! Miért csinálják ezt? Ez... elképesztő! Rossz értelemben!
Ha Joe meglátja megőrűl! Mindig ez volt. Ez annyira szörnyű!
Csak fogtam az újságot. Épp pakoltunk, mert átköltözünk egy szállodába. Id. Cynthi és Nick nem akarta. De mi ragaszkodtunk hozzá.
Hirtelen eldobtam a cikket.
Megfogtam a két bőröndöt. Joe már a másik házban volt. Nem akartam, hogy Joe lássa.
Átvittem a bőröndöket. Majd visszamentem.
Megfogtam kis Cynthi kezét és elindultunk. Már a szálloda előtt voltunk.
Megfogtam egy bőröndöt. De Cynthi elkezdett futni! És hírtelen csak egy kocsi kerekeinek a csikorgását hallottam...





34.2. rész
(Demi mondja)
Hátrafordultam. Láttam, hogy Cynthi a kocsi előtt áll, meg sem moccan.
A kocsi pedig egyre közeledett! Hirtelen odaugrottam, ellőktem Cynthit...

(Id.Cynhi mondja)
Olyan szomorú voltam, mert Demiék elmentek. Megin nem lesz beszélgetőtársam.
Nickkel mit kezdjek? Itthon sincs!
A gyerekek? Ők... gyerekek...
De nem volt senki más. És annyira unatkoztam. Szerettem tervezgetni.
Volt is, hogy esküvőket szerveztem. Most is épp azt teszem.
De kinek kérném ki a véleményét?
A koszorúslányok ruhája... A menyasszony a rózsaszínt vagy a vöröset választotta.
De azt mondta, hogy én döntsek. Ez remek. Fogalmam sincs!
Demi is elmegy! Anniyra rossz. Csak ültem a kanapén. Az asztal fele bambulva és a képt képet néztem.
Mostmár inkább csak bambultam.
Megcsörrent a telefon. Ha Demiék miatt hívnak, én nem leszek kedves...
Hogy mernek ilyeneket "firkálni"? Nincs bennük semmi emberi eggyütérzés?
Jajj istenem.
Felvettem a telefont.
- Igen tessék? - szóltam bele.
- Jó napot! - mondta egy nő. - Joseph Adam Jonast keressük.
- Nincs itthon. Hagy neki üzenetet - kérdeztem.
- Igen! a Feleségét kórházba szállítottuk. És a kislány is folyton sír. - mondta.
- Tessék? Mi történt? - nagyon megijedtem.
A nővér (mint kiderült, hogy nővér) miután elmondtam mindent, letette a telefont.
Rögtön hívtam Joe-t.
Be is siettem a kórházba. Megkérdeztem, hogy hogy van Demi.
Azt mondták, nekem nem mondhatnak semmit, csak a férjnek.
Joe is megkérkezett. Úgy sietett, hogy egy nővért majdnem fellőkött a folyosón.
Szegény nagyon megijedt.
Nem is csoda. Megláttam Cynthit. Egy széken ült. Fogta a babáját. És lehajtott fejjel sírt.
Odamentem hozzá, legugoltam elé, és őt néztem.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Anya miattam van itt. - pityergett.
Rám nézett. És megölelt.
- Ugyan már! Ez hülyeség! - vígasztaltam.
- Biztos? - kérdezte.
- Igen! - válaszoltam.
- Akkor jó! ugye nem lesz baja? - mosolyodott el.
- Nem lesz! Mi ismerjük ugye? - most én is mosolyogtam.
- ismerjük. - válaszolta, és még mindig öleltük egymást.

(Joe mondja)
Én a doktorúrral beszéltem.
- Nos nem tudom mi baja lehet - kezdett bele. - mert egy másik doktor vizsgálja éppen. Neki kell tudnia.
- Értem. - mondtam.
- Ó nézze! épp ott jön Dr. Mester. Ő foglalkozik a feleségével. - mondta.
- Köszönöm.
Odasiettem Dr. Mesterhez.
- Dr. úr! Mi van a feleségemmel? - faggattam.
 Mennyen be hozzá. - válaszolta.
Gyorsan besiettem. Megláttam Demit. Épp az ágyon ült. Sebes volt.
Odaültem mellé.
- Szia! Hogy vagy? - kérdeztem.
- Te ki vagy? - Demi.