7. rész

Leszálltunk a repülőről. Anita ismerőse kijött a repülőtérre értünk. Mivel a nővéremnek csak Kanadában van háza ezért szállodába mentünk. Anita, Laura és Laura apja egy szobába aludtak. Én külön szobát kaptam. Hogy úszom meg az estét? És ha Nick felismer! Ő nem is annyira nagy baj! De Joe és Kevin nem tudják, hogy a családom nem tudja, hogy eggyüt vagyok Nickkel. Most már azt sem értem, hogy mi lesz. De eggyet tudok... Ezt nem úszom meg szárazon...  És akkor eljött a „félelmetes este". Féltem.
-          Cintikém elkészültél? - kérdezte Anita miközben benyitott.
-          Igen! Egy pillanat. - megigazítottam a hajam. Felvettem a táskám és ketten együtt elindultunk.
-          Hogy jutott eszedbe pont ez a koncert? És honnan tudsz róla? - kérdeztem. De akkor már nem féltem. Sőt örültem, mert láthatom végre. Nagyon örültem...
-          Eggyik barátnőm mondta. Rögtön te jutottál róla eszembe. - Anita büszkélkedett.
-          ÓÓÓ! Isten áldja azt a barátnőt... - mondtam és kinéztem a kocsinak az ablakán.
-          Tudtam, hogy vallásos vagy... de ennyire. - mondta Anita.
-          Köszi! - mosolyogtam.
Megérkeztünk. Bementünk. Hoppá. Egyre jobb. Az első sorban álltunk. Na, ez kész. De akkor... Megjelentek JONASék. Ahogy láttam Anitának tetszik. Nick és Kevin gitároztak és énekeltek. Joe csak énekelt, na meg táncolt.  Én is elkezdtem énekelni a többiekkel. Akkor Nick lenézett. Meglátott... Közelebb lépett és a kezét nyújtotta... nekem... megismert. Felmentem mellé. Elkezdtem táncolni és énekelgettem. Nicknek tetszett. Anita szerintem büszke volt. A nővérem már felnőtt volt, de elkezdett táncolni. Én csak nevettem és táncoltam tovább. Vége lett a koncertnek, és lementem velük a szobájukba. Beszélgettünk. Akkor bejött Anita. Joe behozta. Ha Joe vagy Kevin mondani akart valamit nick rögtön beléjük bökött. Jó nagyot... Én csak nevettem.
-          A húgom nagy rajongótok. - mondta Anita.
-          Még jó, hiszen a ... - de Nick Joeba bökött. - Mivan? -kérdezte Joe.
-          Semmi. Mi megyünk. De megadjátok a szállodátok címét? - kérdezt Nick és engem nézegetett.
-          Persze. - és Anita elővett egy cetlit. Amin alapból rajta volt a cím.
-          Sziasztok. - és mindenki elköszönt. Nekem Nick még puszit is adott. Anita kicsit meglepődött.
A Hotelben voltunk már.
-          Na, milyen volt a koncert? - kérdezte.
-          Totálisan fantasztikus. - Fülig ért a szám.
-          Akkor jó. És akivel „puszilkodtál" az melyik fiú volt? - kérdezte kíváncsian.
-          Ő Nick. - mondtam. Nem akartam róla mást mondani. Pedig mindent tudtam róla. Talán még azt is amit ő nem magáról.
-          Értem. Megyek aludni. Jó éjt. - mondta és elment.
Másnap reggel 9-kor lent voltunk és reggeliztünk a szálloda éttermében. Akkor megjelentek Jonasék. De ott volt id. Kevin is. Ajjaj. Nick az apját csak nem böki meg... És akkor, odajöttek...
-          Sziasztok. - mondták Jonasék.
-          Sziasztok. - mondtuk Anitával. Laura csak nevetett.
-          Leülhetünk mellétek? - kérdezte Joe.
-          Hogyne. - mondta Anita.
-          Nem! - kiáltottam. Mindenki engem nézett. - Bocsi. Épp menni akartunk.
-          Dehogy akartunk. - mondta Anita. - Gyertek csak.
Leültek mellénk. Mellém Nick.
-          Nem baj nemsokára úgy is egy család leszünk. - mondta id. Kevin.
-          Hogyhogy? - kérdezte Anita. Nem értette. Nem is csodálom.
-          Hát Cinti és Nick járnak. - mondta Joe.
Nick és én egymásra néztünk. Ránk pedig mindenki...