43. rész Egy régi barát....

 
  
(Dalma mondja)
De jó nekem. Éppen Párizsban voltam.
Nagyon szép hely.
Épp az Eiffel toronynál jártunk amikor hirtelen hátulról megbökött valaki.
Hátrafordultam. Képen akartam törölni. De egyszer csak megláttam...
Ez Szandy. Egy másik régi barátnő. Én, Cinti, Emese és Szandy. Mi négyen nagyon sok baromágot csináltunk. WC-be pózoltunk. Nagyon vicces volt. Szandy szövegén majd meg fulladtunk a nevetéstől.
- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem és megöleltem.
- Örülök, hogy örülsz nekem! - mondta és nevetett (szokása szerint).
- Örülök! Azaz nem! Nem jöttél el az esküvőmre. - kicsit megsértődtem.
-Tudom, tudom bocsi! Csak ide kellett jönnöm. - szabadkozott.
- Ezt meg én tudom. Emlékszem 3 éve megnyerted a Megasztárt. - mondtam. - még a közönségből is láttalak.
- Ja igen tudom! - Szandy. - Hova mentek?
- Nem tudom. Ti? - kérdeztem. Azért ti, merthogy a barátjával volt, Ricsivel. Régen sokat sírt, de én tudtam, hogy eggyüttmaradnak. Egy "hang" mondta.
- Mi itt élünk. - mondta boldogan. - Nem jöttök el velünk mászkálni?
- Dehogynem!

(Nick mondja)
Cinti szüleinél töltöttük az északát. Úgy tervezzük, hogy maradunk a hétre. Mivel ma vasárnap van.
Május 6-a van. Ezért jövőhéten vasárnap (Május 13).
Cinti anyukája nagyon örült  nekünk. De a gyerekeknek mégjobban.
- Jó reggelit! - mondtam mikor lementem az emeletről!
- reggelit? Nick! Látom még nagyon fáradt vagy kisfiam! - mondta Cinti anyja.
- ja igen! Bocsesz! Reggelt! - jó kómás voltam.
- neked is! - mondta cinti, anyja, apja.
Leültem melléjük reggelizni.
Hát jó sokat ettem. Rám aztán nem lehet panasz!
És még anyám mindig mondja hogy keveset eszek! Még ilyet!!!
Kicsit kimentem az udvarra. Leültem egy székre. Becsuktam a szemem, és elaludtam.
Egyszer csak felébredek. És érzem, hogy valaki nyalogatja az arcomat. Felnézek! Erre ez a Cintiék kutyája.
És a földön voltam. De mi keresek én a földön? Láttam, hogy Cinti csak néz és nevet.
- Hey! Ez nem szép! nem vagy egy kicsit se féltékeny? - kérdeztem.
- Én ugyannem! De előbb mos négyszer arcot! Utána talán kapsz puszit. De csak talán! Fertőtlenítő is elkellene. - mondta Cinti nevetve, és bement a házba.
Én még mindig a földön feküdtem. És a kutyust símogattam.
- Nem ér nyalizni! - mondtam neki.
Bementem a házba. Erre a kutya jött utánam. Felmentem a szobába. Olvastam az ágyon. Oldalra nézek. Erre a kutya ott fekszik mellettem, engem néz, és liheg! Ekkor már nem bírtam!
CINTIAA!!! - kiáltottam jó hangosan.
- Mi az isten van? - kérdezte.
Meglátott a kutyával, és majd meg szakadt a röhögéstől!
- Na ez nem vicces. - mondtam neki.
Ő nem mondott semmit. Nevetett majd kiszaladt a szobából. Majd visszajött.
- Ugye tudod hogy... - Cinti.