42. rész Esküvő...

    

(Író)
Ebbe lesz egy esküvő, mint a címről kiderült. Remélem tetszik majd. ;) A képek az esküvőről szólnak, azaz az összeházasodó két személyről ;)

(Cinti mondja)
Május 5...
Április 1-jén megszületett:
1. Paul, 2. Adam, 3. Dorottya, 4. Demetria. És na csodák csodája. A legkissebb Demetria mentett meg mindannyiunkat.
És ami a legszebb: Demivel tök egyszerre szültünk. És egy fia, és egy lánya lett! Pedig azt mondták, hogy két fia lesz. Na igen... Az orvosok... Ejnye...
A neveik: 
1. Krisztián, 2. Vicktória.
Szép neveket szereztünk
Én éppen egy repülőn vagyok Nickkel és a négy gyerkőccel. Muszály elmennem Magyarországra. Ugyanis a legjobb barátnőm, Dalma, férjhez megy.
Úgyis annyira régen láttam. 25 éves mint én. Nem tudom ki lesz a férje. A nevét se tudom.
Megérkeztünk...
Én Dalmával voltam. Addig a gyerekekre egy dadus vigyázott. Éppen Dalma szobájában voltunk, amikor megjelent egy másik rég látott barátnő: Emese.
- Te figyelj csak! Mi is a férjed neve? - kérdeztem miközbe épp a ruháját próbálgatta.
Én és Emese koszorúslányok voltunk, és a Dalma huga is Leti. Épp a ruháinkat próbáltuk. A mienk vörös volt. Nagyon szép.
- Balázs. - válaszolta Dalma.
- Ó! De eggyértelműen mondod. Mintha csak tudtad volna, hogy ez lesz a férjed neve. - viccelődött Emese, és Dalma hozzávágott egy párnát.- Jólvanna.
- Annyira aranyosak a gyerekeid Cinti! Imádom őket! Kár, hogy a többiek nem jöttek. - mondta Dalma.
- Tudom! de a doki így is alig akart elengedni! - válaszoltam.
Pár óra múlva lezajlott az esküvő...
Dalma eddig is utazgatott Emesével. Fodrászok voltak, és színészeknek csinálták a hajukat. Ott ismerkedett meg Balázzsal.
Most pedig megint elutazik. Még ma elutaznak este 9-kor. Addig buli van.
Letinek is volt egy barátja. 21 éves a Leti. A barátja neve Dani.
Megtaláltam végre Dalmát. Evett. Már átöltözött. Ő is ilyen pirosas-vörös ruhába volt.
Tök jól lefogyott. 13 évesen még duci volt.
- Hát te eszel? - kérdeztem.
- Hát én eszek! És ahogy ismerlek, te is nekiállsz! - nevetett.
- Igaz! - mondtam. Nekiálltunk kajálni. Leültünk egy székre.
- Gratulálok! - mondtam.
- Köszi! Énis a gyerekekhez! - Dalma.
- Köszi! De ugye beugrassz majd? - próbáltam meggyőzni.
- Hát ha arra megyünk akkor igen. - nevetett.
- Helyes. - megöleltük egymást.
Annyira jó volt most minden.
- De kérhetek valamit? - kérdeztem.
- Te? Soha! - viccelődött. - Na jó! Persze. Mond csak.
- Lennél a gyerekek keresztannya?
- Hát persze! De ugye tudod, hogy ez nekem sokba kerül?
- Miért?
-A karácsony, és a szülinapok miatt... - nevettünk.